FÁBRICZ BALÁZS VIOLA
ROMANIA
My name is Balázs Viola (born Fábricz), I was born in Romania, in a small Székely village in Transylvania, in Oklánd, on November 2, 1946. I completed my studies in Székelyudvarhely. After graduation, I attended a pedagogical institute where I obtained a teacher’s diploma. I taught in my native village in Oklánd, at school and kindergarten in Székelyudvarhely. Then I retired. I had three children (my daughter died.) I have four grandchildren, three great-grandchildren. I started writing in the eighties. I won a competition with my drawing entitled “Love of my hometown”. I stopped writing due to family reasons. Now I’m writing again for therapeutic reasons, for pleasure. I like to write down the thoughts that arise in my head and reach the center of my heart and soul and emerge from there. My writings are published monthly by Szikla Magazine (on Facebook). I don’t consider myself a writer, I just write.
Balázs Viola vagyok (született Fábricz) Romániában, egy erdélyi, kis székely faluban Oklándon születtem 1946. november 2-án. Tanulmányaimat Székelyudvarhelyen végeztem. Érettségi után, pedagógiai intézetben jártam ahol tanítói diplomát szereztem. Tanítottam szülőfalumban Oklándon, Székelyudvarhelyen iskolában, óvodában. Majd nyugdíjas lettem. Három gyerekem volt (lányom meghalt.) Van négy unokám, három dédunokám. Írogatni a nyolcvanas években kezdtem. Pályázatot nyertem a „Szülőfalum szeretete”című karcolatommal. Családi okok miatt abba hagytam az írást. Most újra írok terápiás okokból, kedvteléből. Szeretem leírni azokat a gondolatokat melyek, megszületnek, a fejemben majd eljutnak a szívem-lelkem közepébe és onnan kikívánkoznak. Írásaimat havonta megjelenteti a Szikla Magazin (Facebookon). Nem tartom magam írónak, csak írogatok.
Where does the Good God live?
The sun rose brightly on a summer morning, calling people to come outside; it’s a shame to sit inside on such a beautiful weekend day. The father started packing the fishing equipment into the car, the mother packed food, water, and a blanket in a basket so that the two children would have something to sit down and enjoy nature, the caressing rays of the sun, and breathe in the clean air on the bank of the mountain stream where they were going to go trout fishing.
They rolled out the gate into the heavy morning traffic. They also took their dog with them, who sat happily between the two children.
There was a lot of traffic everywhere, everyone was traveling somewhere. The father angrily waved at the person in front of him to try. He even used nasty angry words. With a tense face from stress, he tried to be faster than the other drivers. The children started to argue and make noise, taking over the tense atmosphere from their father. Mother tried in vain to pacify and quiet her unruly children. The dog also barked twice to “be quiet!”.
It was in this mood that they arrived at the bank of the small mountain stream, where they parked and settled down in the trees a long way from the car and had breakfast. Dad rigged up his fly fishing rod and went to find a suitable spot to catch the trout. Mom sat down on the blanket and happily watched the two children and the puppy as they frolicked in the green grass, chasing butterflies and picking flowers. Mom pulled the blanket away because it was getting very hot. He looked up at the tree, then noticed that he was sitting under a cedar pine.
The children ran to their mother’s side with flushed faces, settled down with their mother, drank water and put their heads on their mother’s lap. The puppy was hunting some small animal, playfully luring it.
There was a peaceful silence. One of the children suddenly raised his head and asked his mother a question:
– My mother! Where does the Good God live?
The mother looked up in surprise. What can you say now?! He looked away and after a while said this to his children while he continued to caress their heads:
– Hear how beautifully the stream flows, the trees turn green, the leaves of which are caressed by a soft breeze, flowers bloom and smell fragrant in the green grass around us; butterflies fly from one to another, colorful dragonflies fly over the surface of the water, sometimes touching it; the birds are singing, and the two squirrels are running merrily up and down the tree trunk. Look! Father caught a trout and waves towards us lovingly.
The children waved back, their father smiled, the tension disappeared from his face.
The two children fell asleep. One of them, still half asleep, raised his head and said softly:
– Mother, I feel like the Good God is caressing my head! – Then he too fell into a deep sleep. In the meantime, their mother continued to fondle the heads of her two children. The puppy was chasing game in his dream.
Székelyudvarhely
September 12, 2019
Hol lakik a Jó Istenke?
Ragyogva kelt fel a nap egy nyári reggelen, hívva az embereket, hogy jöjjenek ki a szabadba; kár bent ülni egy ilyen szép hétvégi nap. Az apuka pakolni kezdte a horgász felszerelést az autóba, anyuka élelmet pakolt egy kosárba, vizet, pokrócot, hogy legyen mire a két gyerekkel leülni és élvezni a természetet, a nap simogató sugarait, beszívni a tiszta levegőt a hegyi patak partján, ahová készültek pisztrangászni.
Kigördültek a kapun a nagy reggeli forgalomba. Magukkal vitték a kutyájukat is, aki boldogan üldögélt a két gyerek közt.
Nagy volt a forgalom mindenhol, mindenki utazott valahová. Az apuka mérgesen integetett az előtte haladónak, hogy igyekezzen. Még csúnya indulatos szavakat is használt. Stressztől feszült arccal igyekezett gyorsabb lenni, mint a többi autós. A gyerekek vitatkozni, hangoskodni kezdtek, átvették a feszült hangulatot az apukától. Anyuka hiába próbálta békíteni, csitítgatni rakoncátlan gyermekeit. A kutya is vakkantott kettőt , hogy ,,csend legyen már!” .
Ilyen hangulatban érkeztek meg a kis hegyi patak partjára, ahol leparkoltak, és az autótól jó messze a fák között letelepedtek és megreggeliztek. Apuka felcsalizta a legyező horgászbotját, és elment kellő helyet találni a pisztráng fogásra. Anyuka leült a pokrócra és boldogan figyelte a két gyereket és a kiskutyát, ahogyan hancúroztak a zöld fűben lepkéket kergetve, virágot szedve. Anyuka arrébb húzta a pokrócot, mert igen nagy kezdett lenni a hőség. Felnézett a fára, akkor vette észre, hogy egy cédrus fenyő alatt ül.
A gyerekek kipirult arccal szaladtak anyuka mellé, letelepedtek édesanyjukhoz, vizet ittak és fejüket anyjuk ölébe hajtották. A kiskutya valami kis állatra vadászgatott játékosan csaholva.
Békés csend lett. Az egyik gyerek hirtelen felkapta a fejét és egy kérdést tett fel édesanyjának:
– Édesanyám! Hol lakik a Jó Istenke?
Az édesanya meglepődve nézett fel. Most mit tudjon felelni?! Szétnézett és kis idő múlva ezt felelte gyerekeinek, mialatt tovább simogatta fejüket:
– Halljátok, milyen szépen csobog a patak, zöldellnek a fák, melyek leveleit lágy szellő simogatja, körülöttünk a zöld fűben virágok nyílnak, illatoznak; pillangók szállnak egyikről a másikba, színes szitakötők repdesnek a víz felszíne fölött, néha megérintve azt; énekelnek a madarak, amott szaladgál a két mókus vidáman fel-le a fa törzsén. Nézzétek! Édesapa fogott egy pisztrángot és felénk integet szeretettel.
A gyerekek visszaintettek, édesapjuk mosolygott, eltűnt arcáról a feszültség.
A két gyerek álomba merült. Az egyik még félálomból, felemelte fejét és halkan mondta:
– Édesanyám, úgy érzem a Jó Istenke simogatja a fejemet! – Aztán ő is mély álomba merült. Közben édesanyjuk szeretettel simogatta tovább két gyereke fejét. A kiskutya álmában vadat kergetett.
Székelyudvarhely
2019. szeptember 12
*Courtesy of Ilona Lakatos
