🌹✒️CREATIVE: Buday Anikó (Hungary)✒️🌹

BUDAY ANIKÓ
(HUNGARY)

My name is Buday Aniko, I was born in Zsámbék in 1955, and I still live here in this beautiful town with a wonderful location. This is where I write, this is where I draw the topic for my writings, my roots are here, and I often go back here in my writings. I started writing short stories many years ago. Poetry writing was later associated with short story writing. Within poetry writing, haiku, apeva, became a great love. I am present in countless anthologies with my short stories and poems. Of course, my main line is writing short stories, with which I have already achieved smaller and bigger results. To my great pleasure, my first independent collection of short stories was published in 2019, published by Magyar Irodalmi Rádió, entitled: “KARCSI A SZOMSZÉDBÓL”. In 2022, my second volume of short stories was published, entitled “AMAZONOK”. My next book is being prepared, which will be a volume of poems and haiku poems.

Buday Anikónak hívnak,1955-ben születtem Zsámbékon, ma is itt élek eben a csodálatos fekvésű gyönyörű városban. Itt írok, innen merítem írásaimhoz a témát, gyökereim ide kötnek, legtöbbször írásaimban ide nyúlok vissza. Novellaírással kezdtem sok évvel ezelőtt. A versírás később társult a novellaírás mellé. Versíráson belül, a haiku, az apeva, nagy szerelem lett. Számtalan antológiában vagyok jelen novelláimmal, verseimmel. Természetesen, azért a fő vonalam a novellaírás, amivel sikerült már kisebb, nagyobb eredményeket elérni. Nagy örömömre 2019-ben megjelent első önálló novelláskötetem, Magyar Irodalmi Rádió kiadásában, címe: „ KARCSI A SZOMSZÉDBÓL”. 2022-ben jelent meg második novelláskötetem, címe” AMAZONOK”EZ A KÖTET SZINTÉN A Magyar Irodalmi Rovat kiadásában jelent meg. Készül a következő könyvem, ami verses, haiku verses kötetnek készül.

TANGO
Every weekend, Vera went to the dance hall at the end of the street, where they danced the Argentine “abrazo”, that is, the hug tango. The dance is danced in a closed posture, where the chests of the man and woman are tightly touching. In the open position, the man and woman are at arm’s length. De Vera liked the dance form called abrazo better.
Vera heard the dance teacher’s voice in the original meaning of tango, “walk together with your partner to the music”.
She loved to dance, she loved tango the most. Here he was able to express his emotions and release the stress that had accumulated throughout the week. He called these evenings spiritual and physical cleaning.
He loved the joy of movement, he loved the bends, the bold, almost erotic movements in his partner’s arms. The beautiful dress she only wore for the dance. She had beautiful, long legs, and the dancing shoes emphasized them even more. He loved how his partner hugged him, spun him, bent him, while he hugged his partner with his slender legs, but that was all. He was only interested in dancing, he only needed a partner if he could drive it perfectly. For her, dance was lonely, the man was just a tool for her. While dancing, she lived in an enchanted world, she loved this world, however, when the evening was over, the smile melted from her face, she returned to the quiet, reserved girl she really was. She never flirted with anyone, even though many tried to conquer her, because she was a showy, well-shaped woman, but at the end of the evening she always went home alone. He lived his weekdays quietly, worked in an accounting office, hurried home after work. However, the weekend, on Saturday, he changed to the sound of music, his body heated up, and he danced and danced for hours.
On one occasion, a new dancer appeared in the dance hall. The dance teacher greeted him and then introduced him to the others. I’m Ervin, he introduced himself with a friendly smile. Ervin looked like a Latin gigolo. Her black hair was grown half-length, which she tied at the back in a Latin-style way during the dance. His eyes glowed jet black, his body was proportioned like an Adonis. All the women were excitedly teasing the noble-looking man. Vera saw it too, but she didn’t get a fever like the other women. Szép calmed down, looked for her partner, went out onto the dance floor, and surrendered herself and her body to the rhythm of the dance. She danced, bent, spun, glided, her beautiful legs stood out on the side of her thigh-high dress. Ervin immediately noticed how indifferent Vera was to him. While the rest are excited, sparkling-eyed women who barely hid what they thought of him. It hurt him a little, because he was used to all the women looking at him with admiration. He wasn’t conceited, he wasn’t lost to himself, he especially respected women, but this unusual indifference was foreign to him. He watched Vera. He liked the way she danced the tango, although it was a bit subdued for her taste. He stepped beautifully to the music, he bent beautifully when needed, but he was overschooled. It lacked eroticism. It lacked the heated movement and seductive look associated with the dance, it did not involve the partner in the game, even though the most important element of tango is the feeling, the desire, the seduction, the eroticism for the partner to play as much as he wants. To show that her body is an instrument in the hands of a man. I missed this. Her dance was beautiful and elaborate, but her soul and heart were closed, her eyes did not radiate desire or emotion. It was seen that he was experiencing in his inner world what he should have experienced with his partner. When the evening was over, Ervin approached the dance teacher and asked him to be Vera’s partner the next time. He also gave momentum to his wish with a little money, he wanted the teacher to participate in the partner exchange. The following week, Vera was looking for her partner in vain. The dance teacher informed her that she had sent a message that she would be late, but that Ervin is here, who will surely replace her until then. Vera hesitated a little, but finally the music and the rhythm that resounded in the room prevailed. His blood was invigorated and he just wanted to dance, forgetting about the rhythm of the music. He placed a hand on Ervin’s shoulder to indicate he was ready. She waved his name, placed her small, delicate hand in his strong hand, and began swaying to the rhythm.
Ervin easily guided her across the dance floor, spinning her, bending her, holding her close, then spinning her out. Vera took over the rhythm, felt the pulse in her veins and his hot breath on her face. This was something different than before. The radiance of his partner, his wild masculine scent, the way his black eyes drilled into her green eyes and held her, sent feelings that she had never felt before. His legs were shaking by the time the evening was over, but not from fatigue, but from the overwhelming feelings. He didn’t want to leave, as if he was waiting for something that he didn’t even know what, only the feeling stuck in him. That night he was plagued by restless dreams. The strange feeling that he had already felt in Ervin’s arms came through him again. It was a good feeling, but also upsetting. He found himself looking forward to Saturday night. He had expected it at other times, of course, but not like this. He prepared much more carefully. She combed her jet-black hair into a tango-matched bun and put on her make-up more carefully than before. Then he measured himself thoroughly in front of the mirror, moving here and there, turning around, wanting to please. For the first time in his life, he went not only because of the dance, but also because of a strange feeling. She was finally there again, in Ervin’s arms. They danced, clinging closer and closer to each other’s bodies. Their bodies became one, swaying together to the music. Vera’s legs hugged Ervin’s for a long time, after spinning they rocked and glided on the floor together again. They were a wonderful sight. From their bodies flowed the eroticism danced in ancient times, all-overwhelming authentic, danced in wild, smoky halls filled with excitement. A piece of the past burned in their fiery eyes. Their tango dance was something that those who saw it will not forget. Ervin brought it with him, he carries the tango rhythm in his blood, which he learned from his Argentinian grandmother before he and his mother moved home after his father’s death. This evening is over. Vera’s subconscious had already indicated her body’s erotic attraction to him. His brain hadn’t really grasped it yet, only in the evening, when he went to bed, he felt the shivers when he thought of Ervin and the beautiful tango, and when their bodies swayed as one body on the floor. Even in her dream she danced with Ervin, in a wild erotic fusion. He woke up sweating, and he couldn’t get rid of the experiences he had in his dream even during the day. These feelings completely confused him. He looked at his body in front of the mirror and imagined Ervin’s delta figure next to him. Even his breath stopped at the imagined image. He flew to the dance hall the following Saturday. He felt light and happy. When she thought of Ervin and the dance, she trembled, butterflies fluttered in her soul, her body came to life. They started again, snuggling up to each other’s bodies, looking into each other’s eyes, the world around them stopped. Their bodies trembled, the air around them sparkled. Their bodies were already dancing independently, living an independent life. Their brains could no longer follow the words of their bodies. They merged with the dance, the music controlled their emotions. Even after the dance, they couldn’t separate themselves from each other. They were driven by the tormenting desire of their bodies. The next morning they woke up in each other’s arms. Their dream was so wonderful, their becoming one as natural as their dancing on the dance floor.

TANGÓ

Vera minden hétvégén eljárt az utca végén álló táncházba, ahol argentin „abrazo”, vagyis az ölelés tangót táncolják. A táncot, zárt tartásban táncolják, ahol, a férfi és nő mellkasa szorosan összeér. A nyitott tartásnál, a férfi és a nő kartávolságban vannak. De Verának jobban tetszett az abrazo, ölelés nevű táncforma.
A tangóeredetileg, „együtt séta a partnerrel a zenére” hallotta a tánctanár hangját Vera.
Imádott táncolni, legjobban a tangót szerette. Itt ki tudta fejezni az érzelmeit, le tudta vezetni az egész héten felgyülemlett stresszt. Lelki, testi takarításnak hívta ezeket az estéket.
Szerette a mozgás örömét, szerette a hajlásokat, a merész, szinte erotikus mozdulatokat partnere karjában. A gyönyörű ruhát, amit csak a tánchoz vett föl. Szép, hosszú lábai voltak, s, a tánccipő azt még jobban kihangsúlyozta. Szerette, ahogy a partnere átkarolja, pörgeti, hajlítja, miközben ő átöleli karcsú lábaival partnerét, de csak ennyi. Csak a tánc érdekelte, partner csak arra kellett, hogy kitűnően tudja vezetni. Számára a tánc magányos volt, a férfi, csak eszköz a számára. Tánc közben elvarázsolt világban élt, imádta ezt a világot, azonban, ha vége volt az estének, arcáról leolvadt a mosoly, visszavedlett annak a csendes, zárkózott lánynak, aki valójában volt. Soha nem flörtölt senkivel, pedig sokan próbálták meghódítani, hisz mutatós, jó alakú nő volt, de az est végén mindig egyedül ment haza. Csendben élte a hétköznapokat, egy könyvelésben dolgozott, munka után sietett haza. Azonban a hétvége, szombaton átváltozott a zene hangjára, teste felforrósodott, és táncolt, táncolt órákon át.
Egyik alkalommal, egy új táncos jelent meg a táncteremben. A tánctanár üdvözölte, majd bemutatta a többieknek. Ervin vagyok, mutatkozott be kedvesen mosolyogva. Ervin úgy nézett ki, mint egy latin dzsigoló. Fekete haja félhosszúra volt növesztve, mit tánc közben a tánchoz illően, latinosan összefogott hátul. Szeme szénfeketén izzott, teste arányos volt, mint egy Adonisznak. Minden nő izgatottan stírölte, a nemes tartású férfit. Vera is látta, de nem jött lázba, mint a többi nő. Szép nyugodtan átöltőzött, megkereste a párját, kimentek a parkettre, és átadta magát és testét a tánc ritmusának. Táncolt, hajolt, pörgött, símult, szép lába kitűnt, combig felsliccelt ruhája oldalán. Ervinnek azonnal feltűnt, hogy Vera milyen közömbös vele szemben. Míg a többi izgatott, csillogó szemű nő, akik alig titkolták, hogy mit gondolnak róla. Bántotta egy kicsit, hisz megszokta, hogy minden nő rajongással nézett rá. Nem volt beképzelt, nem volt elszállva magától, a nőket, meg különösen tisztelte, de ez a szokatlan közömbösség, idegen volt számára. Figyelte Verát. Tetszett neki, ahogy a tangót táncolta, bár az ő ízlésének egy kicsit visszafogott volt. Gyönyörűen lépte ki a zenére a lépést, szépen hajlított, mikor kellett, azonban túliskolázott volt. Hiányzott belőle az erotika. Hiányzott a tánchoz tartozó fűtött mozdulat, csábító nézés, a partnert nem vonta bele a játékba, pedig a tangónak az a legfontosabb eleme, az érzés, a vágy, a csábítás, az erotika a partnernek eljátszani, hogy mennyire kívánja. Megmutatni, hogy a teste hangszer egy férfi keze alatt. Ez hiányzott. Szép volt, kidolgozott a tánca, de a lelke, szíve zárva volt, szeméből nem sugárzott ki a vágy, az érzelem. Látszott, hogy belső világban éli meg azt, amit a partnerrel kellett volna átélnie. Mikor vége lett az estének, Ervin odament a tánctanárhoz, kérte, hogy a következő alkalommal had legyen ő Vera partnere. Kívánságának egy kis pénzzel is nyomatékot adott, szerette volna, ha a tanár belemegy a partnercserébe. Következő héten, Vera hiába kereste, várta partnerét. A tánctanár közölte vele, hogy azt üzente, késni fog, de itt van Ervin, aki biztosan helyettesíti addig. Vera habozott egy kicsit, végül győzött a zene, a ritmus, ami felcsendült a teremben. Vére felpezsdült és már csak táncolni akart, belefeledkezve a zene ritmusába. Ervin vállára tette a kezét, jelezve, hogy készen áll. Elrebegte a nevét, apró, finom kezét a férfi erős kezébe tette, és elkezdett ringani a ritmusra. Ervin könnyedén vezette végig a táncparketten, pörgette, hajlította, magához szorította, majd kipörgette. Vera átvette a ritmust, érezte a lüktetést az ereiben, és a férfi forró leheletét az arcán. Ez valami más volt, mint eddig. Partnere kisugárzása, vad férfias illata, ahogy fekete szeme belefúródott az ő zöld szemébe, és fogva tartotta, olyan érzések cikáztak át a testén, amilyet eddig, soha nem érzett. Remegett a lába, mire vége lett az estnek, de nem a fáradtságtól, hanem a rátörő érzésektől. Alig akart elindulni, mint ha várt volna valamit, amit maga sem tudta, hogy mit, csak az érzés ragadt benne. Aznap éjjel nyugtalan álmok gyötörték. Újra átjárta az a különös érzés, amit már Ervin karjában is érzett. Jó érzés volt, de egyben felkavaró is. Azon kapta magát, hogy alig várja a szombat estét. Máskor is várta, természetesen, de nem így. Sokkal gondosabban készülődött. Gondosabban fésülte éjfekete haját a tangóhoz illő kontyba, tette föl a sminket, mint eddig. Majd a tükör előtt, ide-oda illegve, forgolódva, alaposan végig mérte magát, tetszeni akart. Életében először, nem csak a tánc miatt ment, valami különös érzés is hajtotta. Végre ott volt megint, Ervin karjaiban. Táncoltak, egyre szorosabban tapadtak egymás testéhez. Testük eggyé vált, együtt ringott a zenére. Vera lába hosszan ölelte át Ervint, kipörgés után újra együtt ringtak, siklottak a parketten. Csodálatos látványt nyújtottak. Testükből áradt a régmúlt időkben táncolt, mindent elsöprő autentikus, vad, füstös termekben táncolt izgalommal töltött erotika. Egy darab múlt égett tüzes szemükben. Tangó táncuk olyan volt, amit nem felejtenek el azok, akik látták. Ervin hozta magával, a vérében hordozza a tangó ritmusát, melyet még argentin nagymamájától tanult, mielőtt apja halála után édesanyjával hazaköltöztek. Ennek az estének is vége lett. Vera tudatalattija már jelezte testének az erotikus vonzalmát a férfi iránt. Az agya még nem fogta fel igazán, csak este, mikor lefeküdt, érezte a borzongást, ha Ervinre, és a gyönyörű tangóra gondolt, s arra, mikor testük egy testként ringott a parketten. Álmában is Ervinnel táncolt, vad erotikus összeolvadásban. Izzadtan ébredt, álmában átélt élményektől nappal sem tudott szabadulni. Ezek az érzések teljesen összezavarták. A tükör előtt nézegette testét, és maga mellé képzelte Ervin deltás alakját. Még a lélegzete is elállt az elképzelt képtől. Következő szombaton repült a táncterembe. Könnyűnek és boldognak érezte magát. Ha Ervinre és a táncra gondolt, beleremegett, lelkében pillangók röpködtek, teste életre kelt. Indult újra, egymás testéhez simulva, egymás szemébe nézve, megszűnt körülöttük a világ. Fort a testük, szikrázott körülöttük a levegő. Testük már önállóan táncolt, önálló életet élt. Agyuk már nem tudta követni a test szavát. Összeolvadtak a tánccal, a zene irányította érzelmeiket. Táncest után sem tudtak elszakadni egymástól. Testük kínzó vágya hajtotta őket. Másnap reggel egymás karjaiban ébredtek. Álmuk oly csodás volt, eggyé válásuk oly természetes, mint a táncuk a parketten.


*Courtsey of International Creative Ilona Lakatos (Hungary), CPS Manager.

Leave a Reply